2014-12-20    
Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány (JOKA)
1034 Budapest
Szomolnok utca 5.
Főszerkesztő:
Simon Géza Gábor
06-30/736-3358

mérleg és közhasznúsági jelentés:
2011_merleg_khjel.pdf
2012_merleg_khjel.pdf

1972-03-01 • Csányi Attila
A REVIVAL MOZGALOM I.

Bár a Jazzhiradónak még csak az ötödik száma jelenik meg, máris van egy nagy hiányossága: eddig alig esett szó a klub zenéjéről, a dixieland stílusról, legjobb mai képviselőiről, és hanglemezekről. Ezt szeretnénk most pótolni, de elsőrendű célunk továbbra is az aktuális események ismertetése.

A felújító mozgalom (revivalist movement) célja, hogy keresse a régi New Orleans-i darabokat és tudatosan újrateremtse a hagyományos jazzstílusokat. A mai szóhasználat a New Orleans-i, chicagói stílusokat gyűjtőnéven dixielandnek nevezi. Maga a mozgalom 1939 körül keletkezett San Franciscóban, ahol Lou Watters trombitás megalakította a Yerba Buena Jazz Bandet. A zenekar erőssége Bob Scobey (trombita) és Turk Murphy (pozan) volt. Céljuk New Orleans eredeti szellemének felélesztése. A Yerba Buena Jazz Band körül hamarosan fanatikus tábor alakult, amely a mozgalmat támogatta. A következő években azután sorra alakultak a dixieland zenekarok, és megindultak a lemezfelvételek.

A revival mozgalom megjelenésével egyidejűleg egypár jazzrajongó újra felfedezte a New Orleans-i jazz néhány korai elfelejtett úttörőjét. Miután a közönség érdeklődése feléledt a hagyományos jazzformák iránt, a hanglemezgyárak keresni kezdték a régi veteránokat. Jim Robinson, Bunk Johnson, George Lewis újból népszerű lett, ezért lemezfelvételeket készítettek velük. Ezzel felbecsülhetetlen értékeket mentettek meg a jazztörténet számára.

A revival mozgalom hamarosan eljutott Európába, és itt is gombamódra szaporodtak a dixieland zenekarok. Népszerűségükből ugyan vesztettek a beat térhódításakor, ugyanakkor a dixieland fogalma átértékelődött. Néhány éve még sok jazzmuzsikus is tánczenének tartotta, ma már viszont mindenki elismeri jazzmuzsikának.

Jelenleg a dixieland zene két fő irányzatra és ezen belül számos stílusra oszlik. Az első, a 20-as, 30-as évek hangzásvilágát idézi. Ezt a „korabeli hangzást” képviselte klubunk egyik tavalyi vendégegyüttese, a prágai Jazz Fiddlers (akinek a hanglemeze néhány napja jelent meg) és a Pavel Smetacek vezette, szintén prágai Traditional Jazz Studio.

A másik irányzat jellemzője a „maibb”, swinges ritmusszekció. Ez a ritmusszekció nem hangsúlyozza ki egy ütemen belül a második és negyedik negyedet, minden ütem egyformán súlytalan, csak a periódusokat jelzi. Ez a játékmód adja Chris Barber, Acker Bilk és még néhány vezető dixieland együttes speciális hangzását. Másik sajátosságuk -- eltérően a régi New Orleans-i együttesektől --, hogy már nem a trombitáé a vezető szerep, hanem a trombita, a klarinét és a pozan teljesen egyenrangú; megmaradt a kollektív improvizáció, de több a szóló. Ezt az irányzatot képviseli a Benkó Dixieland Band is.

A későbbiekben bemutatjuk a legismertebb amerikai és európai dixieland együtteseket, külön figyelmet szentelve a műfaj magyarországi történetének.

Jazzhiradó. A Benkó Dixieland Klub Tájékoztatója. 1972/3 (március)